Livinek bemutatom Livit...

Ecsetet ragadok kezembe,
Oly önfeledten festegetek,
Falon bármit megjelenítek.
Kifestem kezemből a képet.
Ceruzát ragadok, alkotok,
Gondolatom lesz a papíron.
Kinek szép a lelkivilága,
Szépet alkot ebbe a világba.

Egy vasalót felmelegítek,
Azzal vasalok új képeket,
Mi lehet még bennem, nem tudom,
Viasszal papírra forralom!

Golyóstollal csak úgy firkálok,
Először ötszirmú virágot,
Majd köré kerítek egy tájat,
Madarakat és birkanyájat.

Angyalok bontják szárnyaikat,
Virágok nyitják szirmaikat,
Nevetve mosolyog rám a Nap,
Ja, de a szív le sem maradhat!

A virágok szára kanyarog,
Ide- oda indaként andalog,
Megtelik sok kis zöld levéllel,
Szívvirágok szoknyáit rejti el.

Szénnel, ujjal, krétával, bottal,
Gyertyával, tussal, falfestékkel,
Örökké csak jár a két kezem,
Ha nem írok, akkor festegetek.

Érzéseimet lerajzolom,
Minden eszközt kipróbálok,
Vízzel, kézzel kanyarítgatok,
Párás ablakon ábrát hagyok.

Tétlenül sohasem ülhetek,
alkotási kényszerben szenvedek,
Világomban nyomot hagyok,
Erre minden eszközt megragadok.

Boldog 45. szülinapot ANYU! :'(

Nos nem kívánok nagy monológot... egy vers, ami asszem mindent elárul...

Mikor világra érkezel, a fény jön el.

Anyai érintés, mint puha bársony, ölel.

Végigkísér hosszú és nehéz utadon,

A szeretete a tiszta és hű jutalom.

Örömödben, bánatodban ő melletted,

Azt reméli, hogy örökké veled lehet.

Nem téved, a lelke lelkedben virágzik,

Szemedben rád mosolyog, tudom hiányzik.

Nem ment el, csak átlépett egy jobb világba,

Hogy boldog légy, érzed, ez minden álma.

Idővel halványodik a fájó emlék.

Élénken él lelkedben minden közös kép.

Ha egyedül vagy és szomorú a lelked,

Hunyd be szemed, gondolatban nyújtsd ki kezed,

Virágtenger közepén szép szeretetsziget,

Minden lélekút egyszer majd oda vezet.

Onnét érint téged, át a lelkeden,

Soha nem múló örök szerelem.

Feléd nyúl s bársonyujjai érintenek,

Határtalan szeretete s a képzelet.