Livinek bemutatom Livit...

Ecsetet ragadok kezembe,
Oly önfeledten festegetek,
Falon bármit megjelenítek.
Kifestem kezemből a képet.
Ceruzát ragadok, alkotok,
Gondolatom lesz a papíron.
Kinek szép a lelkivilága,
Szépet alkot ebbe a világba.

Egy vasalót felmelegítek,
Azzal vasalok új képeket,
Mi lehet még bennem, nem tudom,
Viasszal papírra forralom!

Golyóstollal csak úgy firkálok,
Először ötszirmú virágot,
Majd köré kerítek egy tájat,
Madarakat és birkanyájat.

Angyalok bontják szárnyaikat,
Virágok nyitják szirmaikat,
Nevetve mosolyog rám a Nap,
Ja, de a szív le sem maradhat!

A virágok szára kanyarog,
Ide- oda indaként andalog,
Megtelik sok kis zöld levéllel,
Szívvirágok szoknyáit rejti el.

Szénnel, ujjal, krétával, bottal,
Gyertyával, tussal, falfestékkel,
Örökké csak jár a két kezem,
Ha nem írok, akkor festegetek.

Érzéseimet lerajzolom,
Minden eszközt kipróbálok,
Vízzel, kézzel kanyarítgatok,
Párás ablakon ábrát hagyok.

Tétlenül sohasem ülhetek,
alkotási kényszerben szenvedek,
Világomban nyomot hagyok,
Erre minden eszközt megragadok.