Falombokon áttörő fény,
Árnyékát a földre vetve rajzol,
Kusza ágak rendje: titkos törvény,
A szélben, mint lüktető ér táncol. Gátakba ütköző, növekvő ágak,
A tündöklő napfényt ízlelik,
Elérkeznek az őszi árnyak,
A földet lehulló levelek illetik.
Nem áll meg a tánc, tovább lüktet az ág,
Téli színben, egy fagyos éjjen,
Vörös nektár csordul, melyet tövis vág,
Hogy fájdalmas sorvadásba térjen.
Megvilágít a tavaszi fény,
Egy élettelen testet a korhadt fa tövében,
Mely régen, mint ˝ élő lény˝,
Fürkészte az ágak táncát egy véges létben.
Túl gyenge voltam a harchoz,
Nem bírtam, amit az élet rám halmoz.
Feladtam, mert siettem,
Talán egy jobb világban hihettem. Béna vagyok egy beteg világban.
Gyere közelebb istenem,
Nyugtass, hogy elér kezem.
Vak maradok a fény országában.
Nem bírom tovább
Szétmegy a fejem,
Valami úgy érzem
Megbomlott bennem.
Csak botladozok,
Mindenem fáj,
Elhagytak már,
Mindenért kár.
A gyógyszereim mind drogok.
Mégis fájóbb az érzelem,
Remény, bánat szerelem.
Várok egy békésebb állapotot.
Nem bírom tovább
Szétmegy a fejem,
Valami úgy érzem
Megbomlott bennem.
Fáradt az agyam,
Nehéz a testem,
A késen a kezem,
Meghalok menten.
Morbid képek, abszurd dalok.
Eltűnnek mind az idővel,
Én is az utolsó erőmmel.
A valósból, valótlanba hamvadok.
Nem bírom tovább
Szétmegy a fejem,
Valami úgy érzem
Megbomlott bennem.
Eddig sem tudom,
Mi az, ami éltetett
Feladtam az életet,
Az időm sürgetett.
Emlékszem mikor először találkoztunk...én dolgoztam a pult mögött, Te pedig ott ültél a sarokban egyedül, ismeretlenül...az első beszélgetésünk arról szólt, hogy mit iszol (teszem hozzá jó volt amit ittál, nem? :P) ...ott voltál egész éjjel, majd egy ideig nem is láttuk egymást...majd egyszer csak a egy másik helyen véletlenül összefutottunk, mikor is odajöttél hozzám, tudtam hogy ismerlek, de fura volt, mert az arc nem ugrott be, de rájöttem ki vagy...asszem itt kezdődött minden...
Utána akaratlanul is találkoztunk egy bizonyos ember miatt, akinek asszem köszönhetem hogy Te most itt vagy nekem...
Felvettelek facebook-on, majd msn-en, egyre többet beszélgettünk egyre többet találkoztunk, aztán szépen elkezdtük megismerni egymást...
Most kimondhatom végre azt, hogy barátok vagyunk, sőt....IGAZ BARÁTOK!
Ez nekem nagyon sokat jelent és köszönöm...
Tény és való, hogy volt időszak, mikor én többet éreztem irántad, mint barátság, de ez így sokkal jobb, mintha esetleg történt volna, vagy történne köztünk valami...mert ez a barátság milliárdszor többet ér egy párkapcsolatnál...
De ez az időszak ennek a dolognak a belátásával nagyon hamar elmúlt...
Szeretlek, mint barátomat, mint TESTVÉREMET...
Bármire képes lennék Érted!
Átéltünk már elég sok dolgot...ott voltunk egymás mellett jóban és rosszban egyaránt...
Ígérem nem foglak elengedni, ugyan úgy, ahogy azon a bizonyos éjszakán se engedtelek el, pedig akkor még nem voltunk ennyire kéz a kézben barátok...de akkor is éreztem, hogy nem szabad elengednem Téged! Féltettelek...aggódtam miattad...asszem akkor sem bírtam volna elviselni, hogy bármi is történjen Veled mint ahogy ezt most sem tudnám elviselni...
Ha minden elsötétül, akkor te vagy a szivárvány az én egemen...
Ha szomorú vagyok felvidítasz...
Ha kell, akkor velem sírsz...
Tudom, hogy Te meghallgatsz...
Ha kell, akkor tanácsot adsz...
Tudom, Rád mindig számíthatok, bármi is történjen...
Tudom, hogy bármilyen gyötrelmes, nehéz is az a bizonyos út, amit életnek nevezünk, Te mindig ott leszel!
“Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amit velem teszel. Szeretlek, mert többet tettél bármely krédónál: tetted, hogy jól érezzem magam; és jobban. Bármily végzetnél, tetted, hogy éljek boldogan. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül.
A lényed volt az, mely ezt művelte. S talán épp ebben áll a barátság.”
“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.”
“Amikor minden hír rossz, és az ég teljesen szürke, és az összes csoki elfogyott, az egyetlen vigasztaló gondolat, hogy van egy olyan barátom, mint te.”
“A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.”
(Ingmar Bergman)
Mindent összevetve nem tudom pontosan mi volt az ami létrehozta ezt az erős kapcsolatot kettőnk között, de nem is érdekel...a fő, hogy vagy nekem és leszel mindig és mindenhol...
Szeretlek Tesó és ne felejtsd el én is vagyok Neked bármikor, bárhol...
És végezetül egy dal, amire asszem azt mondhatom, hogy már a mi BARÁTSÁGUNK dala!
Nos ez egy elég érdekes téma… Elhatároztam, hogy írok valami olyan dologról, ami már jó ideje része az életemnek, ezzel megszakítva az éppen aktuális dolgokról szóló bejegyzéseimet.
"Tanulni
annyi, mint felismerni,
amit régóta tudsz.
Cselekedni: bizonyosságot tenni
Arról, hogy tudod.
Tanítani: emlékeztetni másokat,
Hogy tudják ők is, ugyanolyan jól.
Valamennyien tanulók, cselekvők,
Tanítók vagytok.
Kötelességed
Minden életben egy van csupán:
Légy hű magadhoz."
/Richard Bach: Illúziók/
Hát igen rólam tudni lehet, hogy művészeti sulit végeztem, musical színészi szakon és igen most tanítok (bár már nem annyit, mint szeretnék) táncot, éneket és színjátszást/dramaturgiát.
Nah most úgy gondoltam ezt a három dolgot fogom kielemezni úgymond…
Az első amiről írni fogok az a TÁNC…
Igazából, ha azt mondanák nekem, hogy válasszak a három közül, mert csak az egyiket csinálhatom, vagy taníthatom azt válaszolnám nem tudok, hiszen ezért mentem musical színésznek, mert mind a három megtalálható benne tökéletes egységet alkotva…
Nah de most akkor mi is a tánc? Jó most nem éppen az értelmező szótárban található leírására gondoltam, mert a tánc nem csak arról szól, hogy valamilyen zenére vagy ritmusra való mozgás…
A tánc az egy olyan dolog, mellyel kifejezheted magad, mely átsegít rengeteg rossz és jó dolgon, mely igazából körülvesz, meghatároz, szabályokat állít és ugyanakkor teret ad…
A tánc az maga az élet!
Nagyon sokat gondolkozom a táncon, mert sok ismerősöm, tanítványom van aki imádja a táncot, csak az élteti… táncol ha szomorú, táncol ha vidám, táncol ha ideges, táncol ha nyugodt, táncol ha szerelmes és akkor is táncol ha nincs semmi baja, csak egyszerűen van…
Sokszor megkérdezték tőlem a tanítványaim, hogy hogyan lehetnek híres és profi táncosok, vagy csak simán táncosok? A válaszhoz egy Rilke idézetet szoktam felhasználni, mely az Apáca Show című filmben elhangzik…azt szoktam mondani, hogy
„Ne engem kérdezz arról, hogy hogyan válhatsz táncossá…Ha minden reggel azzal ébredsz, hogy csak a tánc jár a fejedben, csak arra tudsz gondolni, akkor táncos leszel…”
Igen ez egy fontos dolog, mert ha bármilyen nehéz is az út, hogy táncos legyen belőled, de mégis egyfolytában csak arra tudsz gondolni, és csak az van a szemed előtt, hogy én márpedig táncos leszek és elérem az álmomat, sikerülni fog!
Nem csak azért mondom, hogy a tánc az maga az élet, mert csak az létezik számodra, hanem azért mert tényleg ott van benne minden…
Nem véletlenül van rengeteg féle tánc…mindegyik az életnek egy részletét mutatja be…
Ott van például a tangó, amiben megtalálható a gyűlölet, a szenvedély, a szerelem és minden olyan ami két ember között fellelhető érzés…
Nézzük meg a ír steppet…megmutatja az élet korlátait… Ha valaki jól csinálja látja benne a szabályokat, de ugyanakkor azt is, hogy lehet élni a szabályok betartásával is, akármilyen gyötrelmes…
Vagy egy sima keringő…az megmutatja az élet kecsességét, báját, azt hogy csak úgy át lehet siklani a gondok fölött…
Nem akarom túlmagyarázni a dolgot, szóval nem folytatom a felsorolást, mert szerintem akit valamennyire érdekel a tánc maga, úgyis fogja érteni…
Visszatérve arra, hogy igenis életcéljaként választja valaki magának a táncot, az nem elítélendő dolog!!! Mert mikorra azt tudja mondani táncos vagyok, addigra el tudja azt is mondani igen én képes vagyok élni!
Nem olyan régen megismertem egy embert, akinek pont az életet jelenti a tánc, azt amit elakar érni az életben… Neki is van egy blogja és pont ma írt egy bejegyzést ami nagyon megihletett és kirgadtam belőle egy darabot, persze az engedélyével…
„…mit szeretnék látni, ha X évesen belenézek majd a tükörbe. Egy táncost, aki elérte a céljait. Aki már 100, sőt 1000nél is több fellépésen van túl. És aki mellett ott van a párja, aki támogatja abban, ami az élete, a Táncban...” /Alec/
Igen ez amiről beszélek…az hogy az élet része, az élet alapvető egysége a tánc, mert nincs olyan ember aki soha az életében nem táncolt volna, akár önmagától, buliban, vagy esetleg feladatképpen…
Igen azt kívánom Neked, meg minden hozzád hasonlóhoz, hogy valósuljon meg az álmotok és tudjátok úgy élni az életet, ahogy szeretnétek, hogy majd ha csak emlék lesztek akkor Rólatok mindenkinek csak az a mondat jusson az eszébe „A tánc az maga az élet!”
Asszem most megszűnök létezni egy időre, mert nem értem a világot, az embereket, azt, hogy mi történik körülöttem.... :S
Majd lehet leszek még, lehet nem....
Ezt majd a sors eldönti....
