Egy országút van előttem.
Hová vezet? Nem tudom.
Messze, messze, el innen.
Lehet, hogy sehová sem vezet.
Lehet, hogy végtelen.
Csak mennék, mennék.
Nem figyelném, hova,
csak mennék egyenesen.
Éjszakákon és nappalokon át.
Hallgatnám a szellő csendes dalát.
Örökké?
Milyen sokáig tartana akkor az élet?
Megváltoznák? Visszavágynák?
El mernék indulni egyáltalán?
Feladnák minden szépet,
ami eddig történt velem?
Feladnám a dolgokat,
melyektől eddig szép volt az életem?
Csak rálépnék az útra, itt hagyva
családot, barátokat?
Feladva a féltve őrzött álmokat?
Képes lennék mindent elfelejteni?
Elfelejtenék vajon szeretni?
Mosolyogni, nevetni?
Ha jobban meggondolom:
Ez az út nekem túl idegen.
Szeretem az életet,
szeretem az embereket.
Maradok inkább a helyemen.
Hisz annyi ember ölel még át,
és így is hallhatom a szellők dalát.
Mennyi rosszon nevethetek,
éjjelen és nappalon át!
Hisz az élet szép;
Csak tudnod kell:
Veled van egy igaz barát!
________________________________________
Hát igen....lenne egy lehetőség esetleg, hogy itt hagyjam ezt az életem egy időre, nem is kevésre, de..........
Nem vagyok rá képes, ahogy anno se ment!!! :S
Az van, hogy SZERELMES VAGYOK ÉS EZ JÓ IDEIG NEM FOG ELMÚLNI!!! Elbasztam, de már nem tudok változtatni...:S
Viszont nem ez az egyetlen indok, mert vannak igaz barátaim olyan lelki társaim akikre számíthatok. Ők ha kell velem sírnak, ha kell felvidítanak, ha kell meghallgatnak, ha kell tanácsot adnak, ha kell felpofoznak......és még folytathatnám a sort, de azt hiszem ennyi is elég.
Írtam nekik nem is olyan rég egy verset, amit most ide is felrakok.
________________________________________
Írtam én egy verset, tudjátok, nem is olyan rég,
Nyomasztó volt minden, de végre derűsebb az ég.
Ha azt kérdezitek most, mi ez a változás?
Azt felelem, ti vagytok a barátaim, nem pedig más!
Ti vagytok azok, akikre mindig számíthatok,
Akiknek köszönhetem azt, hogy a gödörből kint vagyok.
Mikor úgy érzem, hogy minden rossz, és értelmetlen életem,
Ti mellettem vagytok, és tartjátok a lelket énbennem.
Barátaim, ti vagytok, akikért élnem érdemes,
Velem vagytok és ez fontosabb, minthogy az ember hány éves.
Köszönöm, hogy vagytok nekem és számíthatok rátok,
És őszintén remélem, hogy a barátaim maradtok.
Hogy a barátaim maradtok, mikor minden sötét,
Amikor minden rossz körülöttem és beborul az ég.
Ti olyankor mellettem álltok és értelmet nyer minden,
Mert ti képviselitek azt, ami miatt jobb az én életem.
Bizony néha nem könnyű velem, de ti mégis kitartotok mellettem,
És tudom sokszor nem úgy tűnik, ám ez sokat jelent nekem.
Végezetül kimondom amit érzek és gondolok;
Boldogságom alapja az, hogy Ti a Barátaim vagytok.
________________________________________
Visszatérve a szerelemre, hááááát igen szerelmes vagyok beléd (szerintem tudod hogy te vagy az) és bár lehet úgy látszik nem fáj, nah jó nem is látszik úgy, hiszen jó színész vagyok de ez rajtam is túl tesz..... :S
Tehát neked is küldenék valamit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése