Érzések, melyek csak úgy jönnek...

Túl gyenge voltam a harchoz,
Nem bírtam, amit az élet rám halmoz.
Feladtam, mert siettem,
Talán egy jobb világban hihettem.
Béna vagyok egy beteg világban.
Gyere közelebb istenem,
Nyugtass, hogy elér kezem.
Vak maradok a fény országában.

Nem bírom tovább
Szétmegy a fejem,
Valami úgy érzem
Megbomlott bennem.

Csak botladozok,
Mindenem fáj,
Elhagytak már,
Mindenért kár.

A gyógyszereim mind drogok.
Mégis fájóbb az érzelem,
Remény, bánat szerelem.
Várok egy békésebb állapotot.

Nem bírom tovább
Szétmegy a fejem,
Valami úgy érzem
Megbomlott bennem.

Fáradt az agyam,
Nehéz a testem,
A késen a kezem,
Meghalok menten.

Morbid képek, abszurd dalok.
Eltűnnek mind az idővel,
Én is az utolsó erőmmel.
A valósból, valótlanba hamvadok.

Nem bírom tovább
Szétmegy a fejem,
Valami úgy érzem
Megbomlott bennem.

Eddig sem tudom,
Mi az, ami éltetett
Feladtam az életet,
Az időm sürgetett.

/Gábriel/