2011. február 25., péntek

Érzések, melyek csak úgy jönnek... (2. rész)



Itt az idő, hogy változtassak a múltamon.
Jelenem által járhatok új utakon.
Hisz folyton folyvást egy lesz, múlt s jelen.
S minden tettem változtathat ezen.

Sok sebet kapok magamtól, s a jelentől.
Mégis minden sebet a múltam jövendöl.
Átkozom áruló mocskos világom.
Belül minden éjjel a torkom átvágom.

Gyerekként sok mindent elszenvedünk.
Sanyarú múltunk által mindent elfeledünk.
Sokszor téves utakon menetelünk.
S egyszer majd, sorsunk fordul ellenünk.

Évek során a peremre sodródtam.
A múltamon változtatni nem tudtam.
A jövő rohanó ideje vesztemre vár.
Eddig is eleget ellenkeztem már.

Itt az idő, hogy változtassak a múltamon.
Jelenem által járhatok új utakon.
Hisz folyton folyvást egy lesz, múlt s jelen.
S minden tettem változtathat ezen.

A sors a vérem issza
De ha a célom tiszta,
A jövőből tér múltam vissza
S lelkem lesz, ki a sors vérét issza.

/Gábriel/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése