Egy biztos pont az életben...

Emlékszem mikor először találkoztunk...én dolgoztam a pult mögött, Te pedig ott ültél a sarokban egyedül, ismeretlenül...az első beszélgetésünk arról szólt, hogy mit iszol (teszem hozzá jó volt amit ittál, nem? :P) ...ott voltál egész éjjel, majd egy ideig nem is láttuk egymást...majd egyszer csak a egy másik helyen véletlenül összefutottunk, mikor is odajöttél hozzám, tudtam hogy ismerlek, de fura volt, mert az arc nem ugrott be, de rájöttem ki vagy...asszem itt kezdődött minden...

Utána akaratlanul is találkoztunk egy bizonyos ember miatt, akinek asszem köszönhetem hogy Te most itt vagy nekem...

Felvettelek facebook-on, majd msn-en, egyre többet beszélgettünk egyre többet találkoztunk, aztán szépen elkezdtük megismerni egymást...

Most kimondhatom végre azt, hogy barátok vagyunk, sőt....IGAZ BARÁTOK!

Ez nekem nagyon sokat jelent és köszönöm...

Tény és való, hogy volt időszak, mikor én többet éreztem irántad, mint barátság, de ez így sokkal jobb, mintha esetleg történt volna, vagy történne köztünk valami...mert ez a barátság milliárdszor többet ér egy párkapcsolatnál...

De ez az időszak ennek a dolognak a belátásával nagyon hamar elmúlt...

Szeretlek, mint barátomat, mint TESTVÉREMET...

Bármire képes lennék Érted!

Átéltünk már elég sok dolgot...ott voltunk egymás mellett jóban és rosszban egyaránt...

Ígérem nem foglak elengedni, ugyan úgy, ahogy azon a bizonyos éjszakán se engedtelek el, pedig akkor még nem voltunk ennyire kéz a kézben barátok...de akkor is éreztem, hogy nem szabad elengednem Téged! Féltettelek...aggódtam miattad...asszem akkor sem bírtam volna elviselni, hogy bármi is történjen Veled mint ahogy ezt most sem tudnám elviselni...

Ha minden elsötétül, akkor te vagy a szivárvány az én egemen...

Ha szomorú vagyok felvidítasz...

Ha kell, akkor velem sírsz...

Tudom, hogy Te meghallgatsz...

Ha kell, akkor tanácsot adsz...

Tudom, Rád mindig számíthatok, bármi is történjen...

Tudom, hogy bármilyen gyötrelmes, nehéz is az a bizonyos út, amit életnek nevezünk, Te mindig ott leszel!

“Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amit velem teszel. Szeretlek, mert többet tettél bármely krédónál: tetted, hogy jól érezzem magam; és jobban. Bármily végzetnél, tetted, hogy éljek boldogan. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül.

A lényed volt az, mely ezt művelte. S talán épp ebben áll a barátság.”

“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.”

“Amikor minden hír rossz, és az ég teljesen szürke, és az összes csoki elfogyott, az egyetlen vigasztaló gondolat, hogy van egy olyan barátom, mint te.”

“A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.”

(Ingmar Bergman)

Mindent összevetve nem tudom pontosan mi volt az ami létrehozta ezt az erős kapcsolatot kettőnk között, de nem is érdekel...a fő, hogy vagy nekem és leszel mindig és mindenhol...

Szeretlek Tesó és ne felejtsd el én is vagyok Neked bármikor, bárhol...
És végezetül egy dal, amire asszem azt mondhatom, hogy már a mi BARÁTSÁGUNK dala!