Nos ez egy elég érdekes téma… Elhatároztam, hogy írok valami olyan dologról, ami már jó ideje része az életemnek, ezzel megszakítva az éppen aktuális dolgokról szóló bejegyzéseimet.
"Tanulni
annyi, mint felismerni,
amit régóta tudsz.
Cselekedni: bizonyosságot tenni
Arról, hogy tudod.
Tanítani: emlékeztetni másokat,
Hogy tudják ők is, ugyanolyan jól.
Valamennyien tanulók, cselekvők,
Tanítók vagytok.
Kötelességed
Minden életben egy van csupán:
Légy hű magadhoz."
/Richard Bach: Illúziók/
Hát igen rólam tudni lehet, hogy művészeti sulit végeztem, musical színészi szakon és igen most tanítok (bár már nem annyit, mint szeretnék) táncot, éneket és színjátszást/dramaturgiát.
Nah most úgy gondoltam ezt a három dolgot fogom kielemezni úgymond…
Az első amiről írni fogok az a TÁNC…
Igazából, ha azt mondanák nekem, hogy válasszak a három közül, mert csak az egyiket csinálhatom, vagy taníthatom azt válaszolnám nem tudok, hiszen ezért mentem musical színésznek, mert mind a három megtalálható benne tökéletes egységet alkotva…
Nah de most akkor mi is a tánc? Jó most nem éppen az értelmező szótárban található leírására gondoltam, mert a tánc nem csak arról szól, hogy valamilyen zenére vagy ritmusra való mozgás…
A tánc az egy olyan dolog, mellyel kifejezheted magad, mely átsegít rengeteg rossz és jó dolgon, mely igazából körülvesz, meghatároz, szabályokat állít és ugyanakkor teret ad…
A tánc az maga az élet!
Nagyon sokat gondolkozom a táncon, mert sok ismerősöm, tanítványom van aki imádja a táncot, csak az élteti… táncol ha szomorú, táncol ha vidám, táncol ha ideges, táncol ha nyugodt, táncol ha szerelmes és akkor is táncol ha nincs semmi baja, csak egyszerűen van…
Sokszor megkérdezték tőlem a tanítványaim, hogy hogyan lehetnek híres és profi táncosok, vagy csak simán táncosok? A válaszhoz egy Rilke idézetet szoktam felhasználni, mely az Apáca Show című filmben elhangzik…azt szoktam mondani, hogy
„Ne engem kérdezz arról, hogy hogyan válhatsz táncossá…Ha minden reggel azzal ébredsz, hogy csak a tánc jár a fejedben, csak arra tudsz gondolni, akkor táncos leszel…”
Igen ez egy fontos dolog, mert ha bármilyen nehéz is az út, hogy táncos legyen belőled, de mégis egyfolytában csak arra tudsz gondolni, és csak az van a szemed előtt, hogy én márpedig táncos leszek és elérem az álmomat, sikerülni fog!
Nem csak azért mondom, hogy a tánc az maga az élet, mert csak az létezik számodra, hanem azért mert tényleg ott van benne minden…
Nem véletlenül van rengeteg féle tánc…mindegyik az életnek egy részletét mutatja be…
Ott van például a tangó, amiben megtalálható a gyűlölet, a szenvedély, a szerelem és minden olyan ami két ember között fellelhető érzés…
Nézzük meg a ír steppet…megmutatja az élet korlátait… Ha valaki jól csinálja látja benne a szabályokat, de ugyanakkor azt is, hogy lehet élni a szabályok betartásával is, akármilyen gyötrelmes…
Vagy egy sima keringő…az megmutatja az élet kecsességét, báját, azt hogy csak úgy át lehet siklani a gondok fölött…
Nem akarom túlmagyarázni a dolgot, szóval nem folytatom a felsorolást, mert szerintem akit valamennyire érdekel a tánc maga, úgyis fogja érteni…
Visszatérve arra, hogy igenis életcéljaként választja valaki magának a táncot, az nem elítélendő dolog!!! Mert mikorra azt tudja mondani táncos vagyok, addigra el tudja azt is mondani igen én képes vagyok élni!
Nem olyan régen megismertem egy embert, akinek pont az életet jelenti a tánc, azt amit elakar érni az életben… Neki is van egy blogja és pont ma írt egy bejegyzést ami nagyon megihletett és kirgadtam belőle egy darabot, persze az engedélyével…
„…mit szeretnék látni, ha X évesen belenézek majd a tükörbe. Egy táncost, aki elérte a céljait. Aki már 100, sőt 1000nél is több fellépésen van túl. És aki mellett ott van a párja, aki támogatja abban, ami az élete, a Táncban...” /Alec/
Igen ez amiről beszélek…az hogy az élet része, az élet alapvető egysége a tánc, mert nincs olyan ember aki soha az életében nem táncolt volna, akár önmagától, buliban, vagy esetleg feladatképpen…
Igen azt kívánom Neked, meg minden hozzád hasonlóhoz, hogy valósuljon meg az álmotok és tudjátok úgy élni az életet, ahogy szeretnétek, hogy majd ha csak emlék lesztek akkor Rólatok mindenkinek csak az a mondat jusson az eszébe „A tánc az maga az élet!”
"A tánc számomra olyan, mint az élet:
VálaszTörlésnéha könnyed és lágy,
néha lendületes és magával ragadó,
van mikor kemény és nagyon nehéz...
de sosem adom fel."
Aki, csak belekóstol a tánc világába, biztos, hogy nem fog egykönnyen szabadulni belőle. De ne is akarjon, mert a tánc, a színészet, az ének, a festészet és az összes művészeti ág... egyfajta drog. Nem por alakjában jelenik meg, amit felszívhatsz, és fecskendő sem kell hozzá, hogy beadd magadnak. Csak épp tegyél 2-3 lépést a kedvenc zenédre, vagy énekelj el pár taktust, játsz el egy jelenetet, fess le egy képet, és máris érzed a mámorító, bizsergető érzést mely egyre jobban előtör. Többet, és többet akarsz. Kell még a drogod. És ez teszi a művészt igazi művésszé... nem heroin, LSD, marihuanna kell neki... hanem egy forgás, egy szólam, egy szövegkönyv vagy épp egy ecset, és máris ott van a fellegekben. Ott, ahol nincs senki körülötte, csak ő és az alkotása. Az amit kiad magából, amit átad a környezetének... ez teszi a művészt művésszé :)